Magunkról

Meg akarsz ismerkedni egy „könyv-illatú” szakmával, érdekelnek a kihívások, dolgozni szeretnél a legújabb technológiákkal, egyéni fejlődési utat szeretnél bejárni, mindezt jó körülmények között, megbecsült munkatársként?

Csatlakozz a JÖVŐ szakembereihez, tanulj nyomdásznak!

Mit csinál a nyomdász?

A nyomdász média-terméket állít elő. Az általános nyomdai tudás megszerzése után különböző területekre lehet specializálódni. Részt lehet venni a kiadói munkában, a nyomtatásban vagy a végfeldolgozásban. A nyomdai munka változatos, mert minden termék más és más. Készülnek könyvek, újságok, címkék, csomagolóanyagok. A nyomda folyamatos fejlődési, előrelépési lehetőséget kínál, a területek közötti átjárás, átképzés nem nehéz, mert az alapok minden területen megegyeznek.

Miben kell jónak lenni ahhoz, hogy valaki nyomdász legyen?

  • érdeklődés a média-termékek iránt, nyitottság a folyamatos változásokra
  • jó kommunikációs és probléma-megoldó képesség,
  • team-munkára alkalmasság

Hol lehet elhelyezkedni nyomdász végzettséggel?

  • elsősorban nyomdában,
  • könyv, vagy lapkiadóknál, reklámügynökségnél, multinacionális cégek marketing-területén, nyomdai gépeket, anyagokat, segédanyagot forgalmazó cégeknél,
  • saját nyomdai vállalkozást lehet indítani.

Mennyire könnyű elhelyezkedni nyomdászként?

A nyomdász szakma Magyarországon hiányszakma, Budapesten is és vidéken is munkaerőhiány van, az elhelyezkedés nem okoz gondot. Változatos munkákra és pozíciókra keresnek a cégek munkavállalókat.

Az iskola a nyomdaipari szakmák tanításának céljából jött létre.

  • Az iskola eredetileg a Ságvári Endre Nyomdaipari Szakközépiskola nevet viselte, a Fővárosi Tanács fenntartásában
  • 1990 után felvette a Tótfalusi Kis Miklós Nyomdaipari Szakközéápiskola nevet és először a Fővárosi Önkormányzat, majd később a Fővárosi Önkormányzat által létrehozott alapívány volt az iskola fenntartója.
  • 2006-ban beolvadt a Klauzál Gábor Szakközépiskolába
  • 2007-ben a Klauzál és egyúttal a nyomdaipari részleg a Szily Kálmán Kéttannyelvű Műszaki Szakközépiskola részévé vált.
  • 2013-ban a fenntartó a KLIK lett
  • 2015 július 1-től a fenntartó a Budapesti Gépészeti Szakképzési Centrum, de az iskola továbbra is a Szily részeként működik

 

A nyomdászképzés rövid története

1949 tavaszán a Színyei Merse Pál utca romjaiból újjáépült általános iskola egyik szárnyában indult a korszerű nyomdász szakmunkásképzés 90 fős létszámmal.
A Grafikai Ipariskola alapítása összekapcsolódik Szántó Tibor nevével, aki első igazgatója is volt ennek az intézménynek. A Grafikai Ipariskola első és legfontosabb pozitívuma az volt, hogy kialakította azt a kis magot, mely a legjobb szakemberekből került ki, akik hivatásuknak választották a nyomdász-ifjúság nevelését.
Termelőüzem volt, ahol a dolgozók, a tanárok, a szakoktatók és a diákok termelőmunkát végeztek. A tanműhely a kéziszedő, magasnyomó-gépmester és könyvkötő tanulók számára létesült, az akkori igényeket képes volt kielégíteni.
Ez a létesítmény hatalmas fejlődést jelentett az egész nyomdaipari szakmunkás-utánpótlás szempontjából. A kicsi, de jól felszerelt intézet törekvése az volt, hogy magas színvonalú minőségi munkákkal, az akkori legkorszerűbb technológiával kiegészítse az üzemi képzést.

Az iskola 1951-ben a Németvölgyi útra költözött, egy már korábban államosított nyomdaépületbe, amely, bár az előzőhöz képest nagyobb volt, az idők során nem bizonyult kielégítőnek az egyre korszerűbbé váló tanulóképzés számára.

1952-ben újabb változás következett be az intézet életében. Ekkor költözött a Tolnai Lajos utcába, az egykori Világosság Nyomda és Népszava szerkesztőségének épületébe, felvette Ságvári Endre nevét, és lett a nyomdaipari szakmunkásképzés budapesti központja.
Az első időben a földszinten és az első emeleten a tanműhely volt, a második emeleten az elméleti oktatás célját szolgáló 5 „tanterem". Ezeknek a termeknek a férőhelye 20-30 között volt. Kezdetben nem okozott különös nehézséget a 120-150 főnyi szakmunkástanuló képzése. A nyomdaipar növekvő igényei miatt azonban csakhamar szűknek bizonyult ez az épület is.
A tanulók létszáma a korábbi 150-ről 300-ra, majd 500-ra, 700-ra nőtt.
A megnövekedett létszámú tanulóképzésről az adott körülmények között kellett gondoskodni.
A kétműszakos tanításon kívül különböző helyeken - környékbeli iskolákban - bérelt tantermekben folyt az elméleti tanítás.
Már ezekben az években felmerült a Nyomdaipari Szakmunkásképző Intézet bővítésének lehetősége, sőt már a konkrét tervek is elkészültek.

A szakközépiskolai keretek között történő nyomdászképzés Budapesten 1964-ben kezdődött, s ennek az időszaknak a története igen változatos. Ebben az évben kezdték meg tanulmányaikat a Kossuth Zsuzsa Gimnázium épületében az első nyomdaipari szakközépiskolai osztály tanulói, és 1968-ban zajlott le az első érettségi vizsga. Ugyanebben az évben az elsőévesek már a Százados úti 12 évfolyamos iskolába iratkoztak be, s 1972-ben már itt érettségiztek a nyomdászok.  
Ez év szeptemberében a Széchenyi István Gimnáziumnak kellett nyomdaipari szakközépiskolai osztályokat nyitni. Ebben a nagy múltú oktatási intézményben csak egy érettségi vizsgát rendeztek 1976-ban.
A Könnyűipari Minisztérium 1974-ben kezdte terveztetni az elméleti oktatás célját szolgáló 24 tantermes korszerű új épületet Újpalotán, amelyet a főváros átvett és a Budapest Főváros Tanácsa felügyelete idején 1976 szeptemberében nyert befejezést.

Az 1976-os esztendő mérföldkő volt a nyomdaipari képzés szempontjából.
Alapvetően befolyásolta iskolánk életét az 1976-ban beállt változás. Itt nemcsak egy új iskolaépület átadásáról volt szó, hanem ekkor egyesült a sok vonatkozásban az országos képzést is jelentősen befolyásoló két iskola: az 54. Sz. Ságvári Endre Nyomdaipari Szakmunkásképző Intézet és a Széchenyi István Nyomdaipari Szakközépiskola.
A szakközépiskolások gyakorlati oktatását kezdetben a főváros három nyomdája, az Athenaeum, a Franklin és a Zrínyi Nyomda vállalta. Később, amikor a tantervmódosítás miatt át kellett térni a középfokú képzési célra, már csak az Athenaeum és a Zrínyi Nyomda fogadta a tanulókat.
1976-tól 1991-ig növekvő létszámban, mintegy 1700-1800 fő hallgató évenkénti oktatását kellett megszervezni. E korszak jellemzője az is, hogy fokozatosan jelenik meg az oktatásban az a szakoktatói és szaktanári gárda, akik tapasztalatok birtokában magasabb szintű gyakorlati és elméleti ismereteket adtak át a diákoknak.
Ismét előtérbe került az a nem is olyan új keletű felismerés, hogy eredményes oktatás, az ipar megnövekedett feladatai mellett, korszerű gyakorlati oktatási körülmények megteremtése nélkül nem képzelhető el, s ezért előtérbe került a meglévő tanműhely fokozatos korszerűsítése.
A tanműhelyi beruházás irányát jelentősen befolyásolta az a tény, hogy a technikusképzés oktatási bázisaként is meg kellett felelnie az alapvető elvárásoknak.

1989 őszére készült el – a régi tanműhely felújításával, kibővítésével – új Tannyomdánk rendkívül korszerű felszerelésével kiváló képzési feltételeket biztosított,  az oktatók és a tanulók örömmel vették birtokukba.
Ebben az évben az iskola felvette Tótfalusi Kis Miklós erdélyi betűmetsző nevét.
A XV.-kerületi Kavicsos közi modern iskolában folyt az elméleti oktatás, a felújított és kibővített, az akkori igényeknek megfelelő modern gépekkel felszerelt Tolnai Lajos utcai épületben pedig a gyakorlati képzés kapott helyet.

Ebben a formában 2003-ig működött az iskola, majd jogutóddal megszűnt.

2002-ben a „ Nyomdászképzésért Alapítvány” létrehozta az alapítványi nyomdaipari iskoláját, Tótfalusi Kis Miklós Nyomdaipari Szakközépiskola és Szakiskola néven, a Tolnai Lajos utcai Tannyomda épületben, ahol csak érettségizett tanulóikat képeztek.
2006-ban  ért véget az önálló nyomdászképzés, a további iskola összevonások következtében az alapítványi iskola is megszűnt és beolvadt a Kavicsos közi Nyomdaipari Szakközépiskola jogutódjába, a Klauzál Gábor Műszeripari Szakközépiskolába.

Újabb iskola-összevonásokat követően, 2007-óta a Szily Kálmán Műszaki Szakközépiskola telephelyeként működő Tolnai Lajos utcai épületben folyik a nyomdásztanulók képzése.